Emlékező helyek

Hogy a látogatók a birkenau haláltáborba vezető síneken fél lábon egyensúlyoznak egy posztolható fotó kedvéért, az lassan az emlékhely hétköznapjainak részévé válik. Az a szemlélő pedig, akinek figyelme középpontjában nem maga a történelmi helyszín, sokkal inkább a többi szemlélő viselkedése áll, azt a kérdést teszi fel magának: milyen szándékkal látogatnak ezek az emberek e népirtásra emlékeztető helyekre, és mennyiben hagyják hatni magukra a múltat. Vannak, akik szemében az egykori krematóriumok előtt pózoló, az emlékművek kőtömbjei között fogócskázó, csókolózó, söröző látogatók a kegyeletsértés határán balanszíroznak. Más, emlékezéskultúrával foglalkozó szakemberek úgy gondolják, hogy a mai társadalomnak igenis birtokba kell vennie ezeket az autentikus helyeket, máskülönben elveszítenék lényegüket: kapcsolatukat a jelennel. Az elmúlt évben fényképeztem az auschwitzi és birkenaui haláltáborokban, Berlinben a meggyilkolt európai zsidók emlékművénél, az egykori Gestapo-központ helyén, valamint több budapesti helyszínen, köztük a Cipők a Duna-parton című holokauszt-installációnál. Projektemmel továbbra is arra a kérdésre keresem a választ, megragadhatók-e az összeurópai tragédiák kollektív tudatunkban hagyott nyomai pusztán az „emlékező helyek” látogatóinak reakciói alapján.