Hadd táncoljon a szemed

Munkám során fiktív konstrukciókat, kompozíciókat hozok létre, melyek megtévesztik a szemet, és a megfejtésükre invitálnak bennünket. A fénykép ebben az esetben elveszti a klasszikus értelemben vett funkcionalitását, nem a narratíva megfejtése a célja. A kép nézését, irányított befogadását vizsgálom, a fénykép mediális kérdését feszegetem. A hétköznapi látványok olyan képi kompozíciókká állnak össze, melyek többszörösen megkérdőjelezik a kép egyterűségét. A vizuális megtévesztés eszközeivel játszom, így képen belüli teret és valóságot kreálok különböző mimetikus eszközökkel. Felvetem a képen belüli kép részletes vizsgálatát, a fotó rétegeire való koncentrációt, a képek kontextusából adódó befogadói intuíciót és kreativitást. A szimulákrum a képek torzított arányú ábrázolásával és a képek kézi manipulálásával jön létre. A rétegek átfedése egy háromdimenziós teret hoz létre a kétdimenziós képen belül. A manuális manipulációk a fotókon belül életlenítenek vagy bekereteznek, kiemelnek vagy eltakarnak tárgyakat, amelyek összegyűrődnek, behajlanak, és beilleszkednek a valós helyzetekbe. Tekintetünk fókuszát egyszerre összpontosítják és szétzilálják, de a megfigyelés megfejtést kínál és elgondolkodtat a készítés folyamatáról, illetve a kép struktúrájáról. Ezek mind a fénykép készítési logikájára irányítják a figyelmünket, és emlékeztetnek bennünket arra, hogy valójában a fényképet nézzük, nem pedig a lefényképezett dolgot. Nem a fénykép tárgyába feledkezünk, hanem annak működését tapasztaljuk. A naponta scrollozott képek sorában már-már nem tudjuk, melyik kép hogyan készült és mikor egészült ki számítógépes utómunkával. A képeimen visszafejthető az az alkotói módszer, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy az ötlet, a készítés (kézműves technikák) és a prezentáció láncolata milyen döntések nyomán hozza létre a képet.