“A láthatatlan ember” az ember és a technológia mai viszonyára kritikai hozzáállással reagál. Az egyre fejlettebb eszköztárunk a hétköznapjainkat is megtöltik, technikai eszközök egészítik ki a bevásárlástól, a munkánk vagy gyermekeink oktatásán keresztül, a szabadidőnk eltöltéséig szerves részéig életünk nagy részét. Jelenleg az anthropocén, melyet az ipari forradalom indulására datálhatunk. Mindeközben azonban a fejlődés hatványozottan felgyorsult és manapság egyre inkább a mesterséges intelligencia kérdései, lehetőségei, dilemmái és társadalomra kifejtett hatásai hétköznapjaink diskurzusai. Az elkészült fotográfiai sorozat erre a problémakörre kíván reagálni. Analóg, fekete-fehér fotóimmal az embert, mint negatív teret, a valóságból kimetszett valóságot ábrázolom. Modellem egy talpig feketébe öltözött alak, egy megfoghatatlan, misztikus lény. Környezete gépházak, irányítóközpontok lenyűgöző esztétikája.