Egyes felmérések szerint körülbelül 100 milliárd állatot ölnek meg a húsa és egyéb állati termékei miatt világszerte, ami napi több száz millió egyedet jelent. Mivel az ipari állattartás elvégzi helyettünk a “piszkos munkát”, az emberek többsége csak az eredményét élvezi ennek: az olcsó és friss húst a szupermarketekben. De nem volt ez mindig így. A múltban meghatározott rend szerint történt az állatok leölése, ehhez közösségi ünnepek és családi hagyományok is kapcsolódtak. A modernitás megjelenésével azonban az önellátó gazdálkodást felváltotta az ipari állattartás, az állatok puszta kézzel történő leölését pedig a húsvásárlás. Ennek következtében egyre jobban elidegenedtünk a haszonállatok nevelésétől, gondozásától és leölésétől is – attól a tudástól, ami a nagyszüleink vidéken élő generációjának még alapvető volt. A rend megsebzése című fotósorozatomban a háztáji állatok leölésével, mint egy eltűnőben lévő ciklikus rítussal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az ölés mágikus cselekedete áll, illetve a folyamat, amely során a család által több hónapon át nevelt állat néhány óra alatt átlényegül: élőlényből élelemmé válik. Az ölés az egyetlen módja annak, hogy ez az átalakulás megtörténhessen.