A Lutra-jelenség: újságonsál vagy üzletekben megvásárolható zsákbamacska csomagok, amelyekben néhány darab matrica rejtőzik. Ezeket albumba ragaszthatják a gyűjtők, amely így szépen-lassan megtelik. A duplumokat és a hiányzó, különlegesebb darabokat a börzéken, piacokon, internetes csoportokban lehet eladni, csereberélni, beszerezni. A gyűjtés, a zsákbamacska izgalma, egy-egy régóta keresett matrica megtalálása vagy becserélése talán még a mai napig is lenyűgözi a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. Lutra című munkámban a fentebb említett élmények rekonstrukciójára teszek kísérletet. A matricákon gyermekkorom vizuális élményei láthatóak, elsősorban a családi, privát fotó és videó archívumból, de újra fotózások által ismét leexponált emlékek is megjelennek. A sokszor csak absztrakt foltok, formák és életlen motívumok a kilencvenes és a kétezres évek jellegzetességeit és hangulatát hozzák vissza. A matricákat nem feltétlenül kell sorrendben elhelyezni – ellentétben a boltban kapható Lutra albumokkal – viszont tematikus egységeket, szabadon értelmezhető tipológiát fel lehet fedezni a képek között (pl.: ünnepek, kirándulások, iskola, stb.). A befogadóra bízom, hogy milyen vizuális kontextusban és hogyan ragasztja be a képeket, megadva ezzel a sajátos értelmezés élményét. Tervezett installáció: