A projekt személyes válaszkeresés arra, mit jelent számomra magyarnak lenni. A közéletben megjelenő, közhelyes magyarság-meghatározások és nemzeti szimbolika helyett a hétköznapok felől közelítettem a kérdéshez. Kiindulópontom egy ismerős tapasztalat volt: gyakran kapom magam azon, hogy egy-egy helyzetet „magyarosnak” gondolok – hol pozitív, hol negatív felhanggal. A projekt ezeknek a pillanatoknak a vizuális feltérképezése. Olyan hétköznapi, privát és nyilvános helyzeteket kerestem és fényképeztem, amelyekben megtaláltam ezt az otthonos, ambivalens „ez olyan magyaros” érzést. Célom nem objektív dokumentáció volt, hanem a személyes magyarság-élményem képi formába öntése. Egy éven keresztül, naplószerű, gyűjtögető megközelítéssel dolgoztam: a hétköznapjaim során fényképeztem és olyan eseményeket kerestem fel, amelyek magukban hordozzák a magyar identitás hétköznapi tapasztalata és kiüresedett szimbolikus elemei közötti feszültséget. Nem tematikusan kiválasztott csoportokra vagy helyszínekre fókuszáltam, hanem azt fényképeztem, ami megérintett, elgondolkodtatott, „ismerős” volt. Ez a lassú, felhalmozó módszer lehetővé tette, hogy a sorozat fokozatosan épüljön fel – nem előre rögzített tematika, hanem szubjektív logika, asszociációk és vizuális kapcsolódások mentén.