Sorozatom kiindulópontja egy nagyapámhoz kapcsolódó emlékem, aki kizárólag egy tömzsi fémkanállal volt hajlandó levest enni. Amikor felnőtt fejjel megvizsgáltam a kanalat, megdöbbentett, hogy a hátuljába egy birodalmi, horogkeresztes sast gravíroztak. Mint megtudtam, a dédapámat a II. világháború alatt besorozták a Wehrmachtba, a kanál pedig a menetfelszereléséhez tartozott a fronton. Később a fiára, vagyis a nagyapámra hagyományozta. Ez a kanál számomra tökéletes szimbóluma a transzgenerációs traumáknak, a családokon belül lappangó, ki nem mondott feszültségeknek, valamint annak, hogy a hatalom hogyan férkőzik be a mindennapjainkba. Projektem fókuszában a családi legendáriumok, illetve az ezek hátterében megbúvó politikai-hatalmi gyakorlatok állnak. Középpontjában apai nagyapám áll, akinek részben fiktív perszónát adva bemutatom a – részben fiktív – személyes tárgyait és azt, hogy ezekben miképp jelennek meg a XX. század hatalmi gyakorlatai. Projektem fő iránya egyrészt tehát a családi legendáriumok “újrajátszása”, valós történetek “hitelesítése” általam készített tárgyak, dokumentumok segítségével, másrészt a hatalomhoz való viszony bemutatása. Munkám során bolhapiacokon vásárolt tárgyakat ötvöztem nagyapám valós személyes tárgyaival, így a saját családtörténetemen keresztül idéztem meg a XX. század egyfajta kollektív emlékezetét.